A segítő beavatkozás módjai
A segítő beavatkozás módjai

A segítő beavatkozásra az élet számos területén lehetőség van, ahol gyerekek, családok, idősek, szegénységben élők, kirekesztettek, betegek, fogyatékkal élők, menekültek és kisebbségben élők vannak.

A segítő beavatkozás módszerei az elmúlt évtizedekben folyamatosan finomodtak, szempontrendszere összetettebbé, szemlélete holisztikusabbá vált, ugyanakkor a problémák sokasodásával nem járt együtt a terület anyagi-társadalmi támogatottságának növekedése, így a számtalan szakmai eszközt a szűkösebb lehetőségek korlátozzák.

A segítő beavatkozásban rejlő lehetőségek között említhetjük a konfliktuskezelést, a személyiségfejlesztést, az egészségügyi és szociális gondoskodást, a közösségfejlesztést, a társadalomfejlesztést, illetve a társadalmi aktivitásra, fenntartható társadalomra, demokratikus értékekre, hozzáférhetőségre, esélyegyenlőségre fókuszáló beavatkozásokat. A segítő beavatkozás lehetőségei végtelenek, minden segítő - a laikusok és professzionális segítő - megtalálhatja a személyiségének, elkötelezettségének megfelelő beavatkozási területet, akár szűk környezetükben, akár az ország más tájain.

A segítő beavatkozás módjai sokfélék. Mindenki tud választani olyan hivatást vagy önkéntes tevékenységet, közösségi szolgálat színteret, amelyben a számára megfelelő módszerekkel tud segíteni embereken. Vannak, akik az aktívabb beavatkozási formákat kedvelik, mások szeretik, ha a kliensek a fogadóórában látogatják meg őket, és az irodában folyik a segítő tevékenység. Megint mások számára a választott intézmény által meghatározott irodai és terepmunka kombinációja a megfelelő.

Ahogy más területeken is, részben a segítő személy aktuális munkaterülete, részben előzetes szakmai énképe határozza meg, milyen beavatkozási módszereket alkalmaz.

Sokszor csupán arra van szükség, hogy egyes társadalmi rétegek, csoportok, közösségek is hozzáférjenek a megfelelő és hiteles információkhoz, amelyek egyébként a segítő intézmény nélkül nem férnének hozzá. Elvi szinten megfogalmazódik az igény, hogy az információ hozzáférésében történjen meg az esélyegyenlőség, ezt azonban a „terepen” dolgozó segítők és civil szervezetek nem látják még megvalósulni.

Az információnyújtás olyan beavatkozási mód, amely során a problémás helyzetben lévő, az ügyintézésben járatlan kliens információt kap a lehetőségeiről, az eljárásrendekről, a feltételekről, és megismeri azokat a hivatali eljárásokat, amelynek segítségével támogatáshoz, munkához vagy oktatáshoz juthat, vagy amely segít megoldania kisebb-nagyobb problémáikat.

Az információnyújtás történhet személyesen, telefonon és on-line is, bár ez utóbbi pont éppen azok számára nem hozzáférhető, akikre az előbb utaltunk.

Az ügyintézésben nyújtott segítség az időpontfoglalástól a nyomtatványok kitöltéséig és szükség szerint a kísérésig terjed.

E módszer mellett a segítő kevésbé van kitéve mentális-érzelmi igénybevételnek.

A konzultációra akkor van szükség, ha nem elegendő az információnyújtás, hanem a szempontok rendszerezésével a döntési folyamatban kell támogatni a klienst. A konzultáció során is az információkra, a problémákra és a feladatokra koncentrálnak, de nem folyik fejlesztő vagy terápiás tevékenység. A segítő ez esetben már mélyebben megismeri a kliens életét, bizonytalanságait, befolyásoló- és motivációs tényezőit, s ez a rálátás segíti abban, hogy megfelelő célok felé, jó döntések irányába terelje őt. A konzultáció azért jelenthet mentális megterhelést a segítő számára, hiszen e módszerben szembesül először a kliens életének komplexitásával és kihívásaival.

Az interjú is beavatkozási forma. Alapvetően az informálódást, megismerést segíti, és felkészíti a klienst a hosszabb közös munkára.

Az interjú során a segítő tájékozódik a kliens

  • életéről,
  • szociokulturális és szociökonómiai helyzetéről,
  • a problémákról,
  • a problémával érintett személyekről,
  • a korábbi megoldási kísérletekről és nézőpontokról,
  • a kliens érzelmi, indulati, mentális állapotáról.

Az interjú elsősorban a klienssel készül, de nemritkán előfordul, hogy szükség van a családtagok, a csoport tagjai vagy a kliens közössége bevonására is (rendszerelvű szemlélet).

Az első interjú során a feltárás, a terv készítése, a visszajelzés történik meg, és szerződéssel zárul. Ez azt is jelenti, hogy az első interjú nagyobb időt igényel, és nagyobb megterhelést is jelent a segítőnek: nemcsak figyel és rendszerezi az információkat, hanem már egy szerződésbe foglalható folyamatot is maga elé képzel. Az interjú során fontos, hogy kialakítsuk azt a bizalmas légkört, amelyben a kliens meg tud nyílni, és amely megteremti az alapját annak, hogy a kliens igénybe tudja venni a szolgáltatásokat.

Az interjú során fontos, hogy a kliens nézőpontjait és problémáinak hálózatát megismerjük. Erre a célzatosan megválasztott kérdéstípusok alkalmazásával az interjú során nyílik lehetőség.

Lineáris kérdések

A lineáris kérdések célja a probléma pontosabb megértése, a körülmények tisztázása. Pl. „Milyen problémák miatt keresett fel?” A kliens helyzetének feltárását segítik. Vigyázzunk, mert ha túl sokat használjuk őket, vallatásként is megélhetők. A kapcsolat korai szakaszában van elsősorban szerepük, a tájékozódást mozdítják elő.

 

A stratégiai kérdések - amit kerüljünk!

A stratégiai kérdések célja a kliens irányítása, befolyásolása. Pl. ,,Miért várt eddig? Mindig így viselkedik hasonló helyzetekben?” A kérdések mögötti szándék a korrekció. A segítő saját nézeteit hangsúlyozza, ezért ezek inkább a baráti beszélgetésekben felvethető kérdések. Annál is inkább, mert ez a kérdésfajta a segítő kapcsolat egyik lényegi elemét, azt, hogy a kliens a felelős saját maga változásainak alakításában, kevéssé veszik figyelembe. A kérdező inkább érzelmi nyomást akar gyakorolni.

A cirkuláris kérdezés

A rendszerszemléletű gondolkodás a teljes folyamatra összpontosít. A történéseket nem osztja fel ok-okozatra. Hátterében az az előfeltételezés áll, hogy a történések oka sosem egyirányú, hanem mindig kölcsönös. Ezért mindig a kapcsolatokra, a rendszer egészére kérdez. Különbségeket és összefüggéseket kíván feltárni. A cirkuláris kérdés nem mond értékítéletet, nem próbál befolyásolni, semlegesen viszonyul minden jelenséghez, egyszerűen tudomásul veszi azokat. Célja, hogy a történéseket, viszonyulásokat, a viselkedés mögött álló értékrendet megértse. A perspektívaváltást, az itt és most helyzet tisztázását segítik elő. Pl: „Mi mindenről szól még a történet? Ki mit tett még ott? Mit gondol, miért? Ha lenne egy varázspálcája, mit kívánna?


A reflexív kérdezés

A reflexív kérdezés célja, hogy a klienst a megszokott gondolkodási sémáiból kimozdítsa és új gondolati és viselkedési minták kialakítására sarkallja.

Ezzel a kérdezési móddal a segítő a beszélgetés hatékonyságát fokozhatja, mert arra ösztönzi a klienst, hogy reflektáljon saját viselkedésére, „működésmódjára”. Kipróbáljon, majd kiépítsen új gondolati és viselkedési mintákat, vizsgálja meg meglévő hiedelemrendszerét, próbáljon más jelentést tulajdonítani saját és mások viselkedésének. A reflexió a reframing (újrakeretezés) hatékony kommunikációs eszköze. 

A kérdések jól átgondolt, tudatos alkalmazása elősegítheti a kliens öngyógyító kapacitásának fokozódását, a belső erőforrások felszabadítását. Jelentősen hangsúlyozza a kliens fontosságát az eredményt illetően.

\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\t\t\t
\r\n\t\t\t

Párosítsa a kérdések típusait a rájuk jellemző állításokkal!

\r\n

 


lineáris kérdések

1

stratégiás kérdések

2

cirkuláris kérdések

3

reflexív kérdések

4
a

a kliens helyzetének feltárását segítik

b

célja a kliens irányítása, befolyásolása

c

hangsúlyozzák a kliens fontosságát az eredményt illetően

\r\n

 

d

a perspektívaváltást, az itt és most helyzet tisztázását segítik elő

\r\n

 


Ellenőrzés

A hipotézisek olyan kísérleti magyarázatok, amelyek a kérdező viselkedését orientálják és szervezik, de ugyanígy hathatnak a kliensek öngyógyító viselkedésére is. Ha a hipotézis összevág a kliensek tapasztalatával, azonnali, drámai változások is létrejöhetnek. Ilyenek lehetnek:

  • „Jól látom, hogy Ön nehéz helyzetben mindig külső okokat keres?”
  • „Ha kiderülne, hogy én, mint segítő, semmit nem tudok tenni az Ön érdekében, akkor mit tenne?”

A folyamat megszakítására szolgáló kérdés

E kérdéseket arra lehet használni, hogy a beszélgetésben zajló eseményeket azonnal leállítsa.

  • „Úgy érzem, itt megrekedtünk, választhatnánk más témát?” 
  • „Nehéz lehet felvállalni, hogy ide jutott.”
  • „Ki előtt a legnehezebb ezt felvállalni?"

A kérdéseknek van még egy típusa. Ezek azok a kérdések, amelyeket szeretnénk feltenni, de mégsem teszünk. A találkozást követően a segítő ezeket a fel nem tett kérdéseket rögzítheti a saját maga számára. A fel nem tett kérdéseknek is hatásuk van: elvihetnék a beszélgetést más irányba, tehát kimondatlanul is befolyásolják a folyamatot.

Ugyanakkor esetleg más alkalommal talán érdemes feltenni őket, hiszen tisztázhatnának helyzeteket, érzelmeket, a kliens és a segítő közti esetleges akadályok okát, kommunikációs gátakat, vagy rámutathatnak a segítő prekoncepcióira.

 

Az interjú menete

Az első interjú a kölcsönös bemutatkozással kezdődik, ez az a pillanat, amely meghatározza a későbbi együttműködést, ekkor kell megfelelően pozícionálnia magát a segítőnek, azaz magabiztos és kompetens, együtt érző és támogató személy benyomását kell keltenie.

 

A feltárás szakaszában a segítőnek figyelnie kell a feszültséget, törekednie kell szorongást csökkentő kommunikációs eszközök alkalmazására, annak érdekében, hogy a kliens képes legyen feltárni a problémáját.

A probléma kibontása nem jelenti azt, hogy egy racionális, gyakorlatias, indulatoktól, véleményektől mentes, kristálytisztán értelmezhető történet kerül elénk. Gyakran rendszerezetlen, érzelmileg és indulatilag terhelt történetfoszlányokból kell kibontania a segítőnek a probléma mibenlétét. Ehhez a beszélgetésvezetés eszközei állnak rendelkezésére. A folyamat során a segítő jelentős szellemi terhelés alatt áll: új ismereteket szerez, rendszerez, kibontja az érzelmek mögül a realitást és vezeti a beszélgetést, miközben visszajelzéseket kér, hogy jól értette-e a kliens által elmondottakat. 

 

A következő szakasz a tervkészítés, mely során a célokat a kliensnek kell meghatároznia, de mégis fontos, hogy összeegyeztethető legyen a szakmai etikai megfontolásokkal és az adott intézmény kompetenciáival. Meg kell határozni a fejlődés lépcsőfokait és a fejlődés irányát, ennek megvalósíthatónak kell lennie. A célokban egyet kell értenie a kliensnek és a segítőnek, s fontos, hogy „jelzőpontokat” is meghatározzanak, hogy a lehető legpontosabban tudják követni az előrehaladást.

Ezután egy ún. szerződés köttetik, amelyben a célok, szerepek, módszerek, a találkozások, az indikátorok kerülnek rögzítésre. A szerződésben tisztázni kell a felelősség határait, és azt, hogy mi történik akkor, ha valamelyik fél nem teljesíti feladatait.

A visszacsatolás olyan intervenciós eszköz, mely a kliens számára lehetővé teszi, hogy önmagára kívülállóként – a segítő vagy a csoport – tekintsen, így jobban közelíteni tudja saját működésének szándékait működésének hatásaival, eredményével.

A visszacsatolás lehetőséget teremt arra, hogy a kliens tisztázza kérdéseit, ellenőrizze, hogy környezetével való kapcsolataiban „akciói”, jelzései milyen hatást gyakorolnak a másik félre. Egyéni folyamatban erre akkor van lehetőség, ha a segítő megfigyeli a kliens magatartását, a kiváltott érzéseket és azok hatását.

Ezt a három elemet: észlelt magatartás; kiváltott érzés-reakció és hatást tükrözi vissza a szakember. Nagyon fontos, hogy a visszatükrözés mindig leíró, és soha ne minősítő formában történjen, lehetőség szerint segítő szándékú legyen és a kliens pozitívumait emelje ki.

A tanácsadás olyan beavatkozási mód, amelyben a segítő intellektuális-mentális terhelése jelentősebb, hiszen nemcsak az a cél, hogy megértsük a kliens problémáit és információkkal lássuk el, hanem valós helyzetében, valós igényeire reagálva kell tanácsot adnunk.

A tanácsadás egy intenzívebb, interakcióban megvalósuló forma, mely általában 3-5 alkalomból áll, s melyben a segítő célja az, hogy a kliens önállóbban, hatékonyabban kövesse célját és érdekeit. A kliens jellemzően bizonytalan, „toporgó”, s döntéseihez támogatásra van szüksége. A tanácsadás során közös helyzetértékelésre is sor kerülhet, amikor is a segítő célja az, hogy a kliens megértse helyzetét, a döntési folyamatokat, a céljait és az oda vezető utat.

A tanácsadás során a segítőnek tisztában kell lennie azzal, milyen jogszabályi környezetbe, tárgyi és személyi feltételekbe ágyazott a cél, amelyet el kívánnak érni. A tanácsadás során a kliens felelősségére is építünk, hiszen a tanácsadás során megbeszélteket egyedül kell véghezvinnie, sőt, a döntéseket is magának kell meghoznia. A tanácsadás jellegzetes színterei a pályaválasztási, a pedagógiai, a jogi, a szociális, a párkapcsolati, valamint a pszichológiai tanácsadás.

\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\t\t\t
\r\n\t\t\t

Állítsa sorrendbe az interjú lépéseit!


1
2
3
4
5
a

Tervkészítés

b

Probléma kibontása

c

Szerződés

d

Feltárás

e

Visszacsatolás


Következő

A segítő beszélgetés során a kliens által hozott felvetésekre, problémákra reagálunk, azokat próbáljuk közösen, kommunikatív formában átláthatóvá tenni. A segítő beszélgetésben törekszünk arra, hogy a kliens perspektívája megváltozzon, azaz arra, hogy a problémát kívülről is lássa. A segítő beszélgetés során a verbális kommunikáció mellett a non-verbális kommunikációnak is nagy szerepe van, hiszen a segítő ezek segítségével ismeri meg a kliens tudati és érzelmi folyamatait, amely kiegészíti az elhangzottakat, de a segítő is használja ezeket az eszközöket, méghozzá tudatosan.

Definíció

 

Az érzelem tükrözése az a folyamat, amikor a kliens érzelmi közléseit követjük és adekvátan visszajelzünk.

 

 

A segítő beszélgetés eszközei

 
  • a hívószó,
  • az aktív hallgatás,
  • az ismétlés,
  • a befejezetlen mondat,
  • a zárt kérdés,
  • a késztetés,
  • a parafrázis - átfogalmazás
  • az érzelemtükrözés,
  • a tisztázó kérdés,
  • az összekapcsolás és összefoglalás,
  • a konfrontáció– ütközés technikái

(Sándor-Lenkei).

 

 

A segítő beszélgetés során mindenképpen el kell kerülni a véleménynyilvánítás formáit, a kioktatást, a bírálatot, a kliens helyett végigvitt értelmezést. Adott esetben, krízishelyzetben az utasítás megengedett lehet.

A segítő beszélgetés célja az, hogy pozitív megerősítéseket biztosítson a kliens számára, elősegítve személyiségfejlődését, és olyan perspektívát adva, amely elősegíti az önismeret fejlődését. Fontos cél az is, hogy a kliens képes legyen önálló megküzdési stratégiákkal részt venni saját életében, a konfliktusokban és döntési helyzetekben.

Látjuk, számtalan eszköz áll a segítő rendelkezésére ahhoz, hogy a segítő beszélgetést célzottan, hatékonyan tudja lefolytatni és irányítani. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez milyen nagy igénybevételt jelent: a koncentráció, a figyelem megosztása - a kliens és az önreflexió, között, a jegyzetek és a kliens között -, ezzel párhuzamosan az érzelmi és indulati teher kontrollálása is nehézséget jelenthet. A segítő munka során megismert történetek és gondolatfolyamok olyan mentális teher, amely feltétlenül megkívánja a rekreációt és az esetfeldolgozás különböző módjait.

Cikkajánló

 

Fehér Boróka: A narratív segítő beszélgetés c. cikke hasznos olvasmány lehet azoknak, akik a segítő beszélgetésről többet szeretnének tudni, és a segítő beszélgetés folyamatát még inkább tudatosítani akarják.

 

 

Fontos tudni

 

Segítő beszélgetés során nem osztunk meg saját érzéseket és történeteket, és sosem próbáljuk a klienst megvigasztalni valamely közhellyel. Pl.: „A lejtőnek mindig vége van, innen már csak felfelé vezet az út!”

 

 

A pszichoterápia során a kommunikáció arra irányul, hogy a kliens képes legyen a megoldhatatlan problémákon úrrá lenni, függetlenül attól, hogy az a személyiségéből, a viselkedéséből vagy a környezetéből érkező kihívás.

A pszichoterápia hosszabb folyamat, amelyben a „munka tárgya” a kliens személyisége. Célja az egészséges személyiség kialakítása. Pszichoterápiára sokféle élethelyzetben szükség lehet. Például akkor, ha a személy krízisen ment keresztül, ha állandósultak a problémái, ha nehezen lesz úrrá az érzésein, félelmein. De akkor is szükség lehet rá, ha a kliensnek önértékelési problémái vannak, hiszen erre sok egyéb elakadás visszavezethető.

A terápia során - legyen az a kognitív terápia, viselkedésterápia vagy művészetterápia - a segítő nem oldja meg a problémákat, hanem hatékony támogatást nyújt ahhoz, hogy a kliens azonosítani, értékelni tudja a problémáját és fel tudja azt számolni.

A pszichoterápia során olyan erős kötődés is kialakulhat a terapeuta és a kliens között, amely a többi beavatkozási módnál nem figyelhető meg ilyen mértékben.

Amikor a segítő beavatkozás célja a probléma megelőzése, prevencióról beszélünk. Közismerten a drogprevenciót, a bűnmegelőzést szoktuk ide sorolni, de minden olyan beavatkozást preventívnek tekinthetünk, amikor a segítő megjelenése és a beavatkozása megelőzi a probléma kialakulását. Sokszor azonban már csak akkor ér el a segítség az adott területre vagy közösségbe, amikor már kialakult a baj. Ebben az esetben az intervenciók (beavatkozások) különböző módjai közül kell választani, függően attól, hogy a probléma milyen jellegű, egyéneket vagy közösségeket érintő, és hogy a kliensek milyen szellemi-mentális állapotban vannak. A prevenció fontosságát nem győzik hangsúlyozni a szakmabeliek. Egyre gyakoribb, hogy a már meglévő probléma perifériáján végeznek preventív tevékenységet, hogy azok, akiket még nem ért el a probléma, felkészülten találkozzanak azzal. Az intervencióra akkor van a legnagyobb szükség, amikor a segítség nem érhető el az adott területen, közösségben, és a probléma túlnő a megoldhatóság határán. A közösségi hálóban nem születik, nem születhet megoldás, és krízis alakul ki. Ez jelenthet egyéni krízist, de vonatkozhat arra is, amikor egy-egy közösség életfeltételei annyira megváltoznak, hogy alapvető szükségleteiket sem képesek kielégíteni, például: természeti katasztrófák, elszegényedés, leszakadás folytán.

Természetesen azt várjuk, hogy a segítő beavatkozásoknak pozitív hatásai legyenek. A szakmai felkészültségnek, az együttműködésnek köszönhetően ez nagyon sokszor meg is valósul, azonban nem minden esetben, vagy egyközösségen belül nem minden egyén esetében.

Előfordulhat, hogy az intervenció családon belüli, társadalmi, helyi politikai problémákat gerjeszt vagy a közösség ellenállásába ütközik. Azonban a legtöbb esetben a közösség és az egyének igénylik a segítők támogatását, a beavatkozás aktív módját.

A segítők intervencióinak elvárt és sok esetben bekövetkező hatása az, hogy pozitív megerősítéssel, tanácsadással, önismeret- és személyiségfejlesztéssel olyan perspektívákat alakítson ki, amely segíti a klienseket abban, hogy aktívan, döntésre készen, életüket alakítva éljék a testi-lelki-szellemi egészségmegőrzés mellett.

Nagyné Schiffer Rita: Részfeladatok a szociális problémamegoldásban. Tanulói jegyzet. 2010

Sándor-Lenkei Aida A segítő beavatkozás hatékonysága. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet. www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/2_1896_005_101231.pdf

 

Ajánlott irodalom

Fehér Boróka: A narratív segítő beszélgetés. Esély, 2010/3. http://www.esely.org/kiadvanyok/2010_3/04feher.indd.pdf

Kozma Judit (szerk.) Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest. 2002

 

Ajánlott oldal

A művészetterápiáról itt olvashat bővebben: http://www.muveszetterapia.hu/wp/