A segítő kapcsolatok
A segítő kapcsolatok jellegzetességei.

Sokan, sokféleképpen segítünk a mindennapi élet megannyi területén. Egy beteg hozzátartozó ápolása, ételosztás egy jótékonysági akcióban, hátrányos helyzetben élő gyermekek iskolán kívüli foglalkozásainak szervezése: megannyi módja a segítségadásnak, amelyben nem csak az kap, akinek segítünk, hanem az is, aki segít.

Számos oka lehet annak, hogy miért választottunk segítő hivatást, miért vállalunk önkéntes munkát, vagy tartjuk fontosnak, hogy ne menjünk el szótlanul mások baja mellett. Egyéni érzékenységen, neveltetésen, értékrenden is múlik, ki mennyire azonosul mások bajával és milyen mértékben hajlandó tenni is azért, hogy a világ egy kicsit jobb legyen. Gyakran már fiatalon azt érezzük,valami hív a segítő szakmák irányába. A szerencsések azt is tudják, milyen területen tevékenykednének szívesen, és a segíteni vágyás elhivatottságával készülnek az orvosi, gyógytornászi, tanári, pszichológusi, mentori pályára.

De vajon álmodunk-e arról, hogy majd egyszer családsegítők, szociális munkások leszünk, vagy karitatív szervezetnél szeretnénk dolgozni? Valójában ismerjük-e közelebbről ezeket a hivatásokat?

A pályaválasztás időszakában úgy érezzük: tudjuk, melyik úton szeretnénk magunkat megvalósítani, hol tudunk kiteljesedni. Lehet, hogy az út nyílegyenes, de az is lehet, hogy életutunk során változik, és kacskaringók megtételével homlokegyenest más irányból találunk rá a segítő pályára. Arra a hivatásra, amely mások támogatása által teszi teljessé életünket.

Az egészségügyi, oktatás-nevelés, szociális gondoskodás, hitélet, közművelődés területén dolgozó segítők olyan hivatást választanak, amely egyszerre igényli szaktudásukat, személyiségüket, a kommunikációs és empatikus készségüket, és amely lehetővé teszi, hogy egy olyan folyamatba kapcsolódjanak be, amely hozzájárul mások szellemi, szociális és lelki kiteljesüléséhez.

 

A segítő hivatások a jelzett területeken belül differenciálódnak, új szakmák jelentek meg – különösen a rendszerváltás után. Fejlődésük és öndefiníciójuk újraértelmezése folyamatos, a szakmai módszertan fejlesztésével számos szakember csoport foglalkozik. Ugyanakkor kialakultak az együttműködés formái is. A segítő hivatások egyik ágában dolgozó segítheti a másik, specializált területen dolgozó kollégája munkáját. A segítői szakmák palettáján nemrégiben helyet kaptak a mediátorok, mentorok, fejlesztők, ifjúságsegítők, mentálhigiénés szakemberek és coachok, közösségfejlesztők is és egyre többen vállalnak civil önkéntesként is segítői feladatokat.

  • az altruista megközelítés szempontjából a segítés tevékenysége önmagában megjutalmaz bennünket;
  • a csereelméleti megközelítések szempontjából a pozitív személyközi viszonyokért, a társas és szakmai megerősítésért segítünk;
  • a reciprocitás szempontjából egy íratlan szerződés szerint abban bízunk, hogy ha mi jók vagyunk, akkor velünk is jó dolgok történnek;
  • a felelősség szempontjából: a bűntudat érzésének csökkentése miatt.
  • gyermekkori traumák miatt (pl. alkoholista szülők gyerekei gyakran lesznek segítők)

 

Számos ok létezik arra, miért segítünk. Még ha a bűntudat csökkentéséről, önjutalmazásról vagy altruizmusról is van szó, mindannyian tudjuk: segíteni jó, és a segítségnyújtás túlmutat erkölcsi kötelességünk automatikus kielégítésén.

Számtalan motivációnk lehet. Talán nem szükségtelen tisztába jönnünk belső motivációinkkal, amelyek bennünket, mint segítő szakembereket mozgatnak. Saját hívószavunk, motivációnk felismerése segíti önismeretünket, újabb magánéleti és szakmai célok megtalálását és ahhoz is hozzájárul, hogy más segítők motivációira nyitottabbak legyünk és jobban megértsük azokat. Nem mindenki ugyanúgy működik, mint mi - nem mindenkit ugyanaz a drive mozgat, amikor segíteni szeretne…

Az altruizmus

 

Az altruizmus – mint az emberi faj egy különleges tulajdonsága -, nagyban befolyásolja a segítő hivatás választását. Az altruizmus olyan viselkedést jelent, amelynek a célja a másik ember, csoport segítése, és ezért sem anyagi, sem más jellegű jutalmat nem vár, tehát önzetlenül cselekszik.

 

 

A latin eredetű motiváció szó mozgás igéből származik. Gyűjtőfogalom: belső késztetéseink összessége, amelyek valamely viselkedésre, cselekvésre ösztönöznek. Érdekes kérdés, hogy mi a motiváció és a szükségletek közötti különbség. A Maslow-piramist sok szakember ismeri: a piramis a szükségletek hierarchiáját mutatja be, a fiziológiai szükségletektől az önmegvalósításig. Maslow azt vallotta, amíg a legalsó szinten kielégítetlenek igényeink, addig nem vagyunk képesek magasabb rendű szükségleteink kielégítésére koncentrálni. Aki éhezik, nem tud az önmegvalósítással foglalkozni, hiszen elemi igényei maradnak kielégítetlenül. A pszichológus téziseit sokan vitatták.

Kevésbé ismert Murray kissé árnyaltabb megközelítése. Az ő motivációs rendszerében helyt kapnak a szükségletek mellett az alábbi tényezők is:

  • Fizikai környezet
  • Társas környezet
  • Tapasztalatok
  • Jövőbeli célok
\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\t\t\t
\r\n\t\t\t

Helyezze el a különböző szükségleteket Maslow piramisában!

\r\n



\r\n

 


1
2
3
4
5
6
7
a

Önmegvalósítás

\r\n

 

b

Elismerés szükséglete

c

Fiziológiai szükségletek

\r\n

 

d

Biztonsági szükségletek

e

Esztétikai szükségletek

f

Kognitív szükségletek

g

Szeretet, valahová tartozás szükséglete


Következő

Az altruista nem számol az időráfordítással, az erőfeszítéssel, a fizikai veszéllyel. Egyszerűen csak segít, akár saját kárára is, saját életét, érdekeit kockáztatva. Az altruista cselekvéseket sokszor a hálás, elismerő tekintetek, kézfogások, dicséretek motiválják valójában.

 

Ahhoz, hogy valódi segítségnyújtás történjen:

  • fel kell ismerni a szükséghelyzetet
  • fel kell mérni a helyes eszközöket

 

A segítők sokszor – öntudatlanul - mérlegelik, hogy az illető vajon megérdemli-e a segítséget, és milyen módon befolyásolja a segítség az illető életét. A segítő foglalkozásúak ilyen mérlegelését szakmai és etikai keretek határozzák meg. Ha altruizmusra hajlik a segítő személy, hivatása gyakorlása közben fokozottan oda kell figyelnie, hogyan is nyújt segítséget.

Létezik külső és belső motiváció, és fontos, hogy ezeket megismerjük, és tudatosítsuk magunkban.

Belső motivációról beszélünk, ha a cselekvés mozgatórugója az érdeklődés, kíváncsiság, a megismerés öröme, vagy éppen maga a cselekvés. Jutalmát is ezeknek az igényeknek a kielégítése jelent. Belső motiváció hajt bennünket, amikor azért teszünk meg valamit, mert jó érzéssel tölt el, a cselekvés „feltölt”. A cselekvés iránti hajlandóság nem függ a kívülről érkező jutalomtól, legyen az eszmei vagy anyagi.  

A külső motiváció esetében nem a cselekvés öröme vezérel, hanem az elérhető cél. A cél sokféle lehet: jutalom, érdek, félelem (büntetés elkerülése) a fizetés, vagy az elismerés, a dicséret.

ÖNREFLEXIÓ

 

Gyakran olyan késztetéseinket is a segítő hivatásban éljük ki, amelyeket nem ott kellene. A magánéletben jelentkező érzelmi problémákra, szeretetvágyra nem lehet megoldás a professzionális segítő tevékenység. Magányunkat sem oldja fel, saját gondjaink elől sem menekülhetünk, ha minden áron mások gondjait akarjuk megoldani…

 

 

Veszélyt jelent, ha a segítő nem veszi észre, hogy munkája valójában egyfajta menekülés saját gondjai elől.

A segítségnyújtásnak, a segítő kapcsolatoknak három szintjét különböztetjük meg:

  • Nem hivatásos segítők: barátok, rokonok, kollégák, szomszédok, önkéntesek
  • Paraprofesszionális segítők (mentálhigiénés alkalmazottak, a gyermekgondozásban dolgozók, ifjúsági konzultánsok)
  • Hivatásos segítők (konzultánsok, a pszichológusok, pszichiáterek, a szociális munkások, a pszichiátriai ápolók, valamint a családi és házassági konzultánsok/terapeuták)

A paraprofesszionális segítő

 

A paraprofesszionális segítő rendelkezik célirányos szakmai ismeretekkel, de nagyfokú gyakorlata mellett is csak szakmai felügyelet alatt látja el munkáját.

 

 

Szerencsés esetben a gyakorlatban a három szint segítői jó kapcsolatot ápolnak egymással, harmonikusan együttműködnek, és egymás munkáját segítik, kiegészítik.

\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\r\n\t\t\t\t\r\n\t\t\t
\r\n\t\t\t

Csoportosítsa a segítőket a szerint, hogy a segítő kapcsolatakot mely szintjéhez tartoznak?

\r\n

 


Nem hivatásos segítők:

Paraprofesszionális segítők:

Hivatásos segítők:

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
a

mentálhigiénés alkalmazottak

b

barátok

c

szociális munkások

d

pszichiátriai ápolók

e

kollégák

f

a pszichológusok

g

családi és házassági konzultánsok/terapeuták

h

konzultánsok

i

a gyermekgondozásban dolgozók

j

pszichiáterek

k

ifjúsági konzultánsok

l

rokonok

m

önkéntesek

n

szomszédok


Következő

Együttműködéssel az eredményért

 

Például egy hátrányos helyzetű csoportban dolgozó szociális munkás szakmai munkáját ifjúságsegítők és önkéntesek segítik: a személyiségfejlődést és önismeretet célzó tréningeket az ifjúságsegítők sport- és kreatív, tanulás-módszertani vagy kézműves foglalkozásokkal támogatják, és a foglalkozások megvalósítását önkéntesek is segítik.

Vagy más példával élve: egy szomszéd segíti a mellette lakó idős hölgyet mindennapi tevékenységeiben, és támogatja abban is, hogy a szociális ellátórendszerbe be tudjon kapcsolódni (segítséget kérve). Ott a hivatásos segítők pártfogásba veszik, majd idősgondozó segítségét kérik.

Fontos, hogy együttműködés esetén akár felülről, akár alulról indul a kezdeményezés, mindhárom szint megtalálja a maga szerepét.

 

 

A fenti példák azt is jól szemléltetik, hogy a segítő hivatás mindenekfelett kliensközpontú és összetett feladat. A segítő a legmagasabb szintű és értékű szakmai segítségnyújtás érdekében több szereplő és szakma bevonásával segíti a klienst pszichés, szociális vagy oktatási területen.

Ahhoz, hogy a segítésért elhivatottságot érző személyből professzionális segítő váljon, saját személyiségét kell munkaeszközzé „varázsolnia”. Ez a varázslat tehetségen és elhivatottságon alapul, ám egyszersmind hosszú fejlődési folyamat, amely a szakmai ismeretek elsajátítását és a kompetenciafejlesztést egyaránt feltételezi. A segítő tapasztalatait beépíti személyiségébe. Önmaga megértése, a szakmai helyzetek feldolgozása, az összefüggések felismerése vezet el oda, hogy professzionális segítővé váljon. A folyamat az állandó tanulással, a pályaszocializációs folyamatban végigkíséri a segítőt egész szakmai munkásságán.

Pályaszocializáció

 

A pályaszocializáció azoknak a készségeknek, szemléletnek, hozzáállásnak elsajátítása, melyek az adott szakmában való eredményes és sikeres munkához szükségesek.

 

 

A segítő pálya erős motivációt feltételez – ami jellemzően a segítő személyes élettörténetében, személyiségében gyökerezik.

A kudarcok, a sikertelenségek a felismerésekkel változnak sikerré.

A segítő pályán különösen fontos az önreflexió: fel kell ismerni a kudarcok és a sikerek belső és külső körülményeit, és le kell tudni vonni a következtetéseket, amelyek előrevisznek. Az önreflexió során önmagunk mintegy kívülről történő megfigyelésére kerül sor – a lehető legtárgyilagosabb módon, a társak és kliensek, családtagok, barátok visszajelzéseit is értékelve és beépítve énképünkbe.

A segítő pálya során a segítő és a kliens találkozások során a segítő is fejlődik az alábbi területeken:

  • verbális kifejezőkészség
  • non-verbális kommunikációs készség
  • módszertani eszköztár
  • szakmai identitás
  • személyes és társas kompetenciák

 

A segítő hivatás során az őszinteség és hitelesség megélése olyan jó gyakorlat, amely a segítő személyt a mindennapi élet területén is magabiztosabbá és nyíltabbá teszi. A segítő pályán elhivatottan részt vevő személy mind a szakmai, mind a magánéleti konfliktusokban és kritikus élethelyzetekben képes lesz jól reagálni.

A segítő kapcsolatnak nem az a célja, hogy tanácsokat és ötleteket adjunk nehéz helyzetben lévő embereknek. A cél az, hogy a nehézségek önálló megoldására képessé tegyük őket.

A segítő munka során az érzelmek megértése, a félelmek feldolgozása, a reális helyzetértékelés és tudatos cselekvési terv kimunkálása áll a középpontban. Mindennek az a célja, hogy a kliens a jövőjét felkészülten tudja előkészíteni. Ehhez a segítőnek számos eszközt fel kell vonultatnia:

Mindamellett, hogy a segítő a személyiségével, szakmai tudásával és tapasztalatával jelen van a segítő kapcsolatban, további képességeket is birtokolnia kell:

Differenciált beszédkészség

A differenciált beszédkészség a kliens egyéniségéhez, műveltségéhez, nyelvi kifejezőkészségéhez vagy a helyzethez alkalmazkodó beszédkészség – ez az alapja a segítő-kliens kapcsolat kialakulásának.

Időmenedzsment

A segítő kapcsolatnak időbelisége van: adott időpontban történik, adott ideig tart és adott időszakot ölel fel. Ez mind fontos, hiszen kijelöli a keretet, amelyben „eredményre” kell jutni a segítő kapcsolatban. Azért is fontos, mert korlátozza a ráfordított időt, és így a segítőnek is könnyebb a tervezés, és lehetősége marad a megújulásra.

 

Egyértelműség és érthetőség

Rendkívül fontos, hogy a segítő kapcsolatban egyértelműek és érthetőek legyünk, hiszen ez előre viszi a segítő folyamatot, példát mutat és a kliens számára is kereteket teremt.

Proxemika (Személyek közötti távolság)

A térhasználat sajátos eszköz, a megfelelő távolság, ill. közelség megválasztásával meghitt beszélgetéshangulatát tudunk vele megteremteni. Emellett arra is alkalmas, hogy a kliens személyiségét, szorongásait megismerjük általa.

Asszertivitás

Az asszertív kommunikációval a segítő hatékonyan tudja a konfliktusokat, stresszhelyzeteket kezelni, képes csökkenteni a feszültségeket.

Holding

A segítő beszélgetés során keletkező feszültségek elviselésének képessége.

Kompetencia-határok felismerése

Fel kell ismernünk, ha a segítő tevékenység során elértük kompetenciánk határát és más szakember bevonására vagy a kliens továbbirányítására van szükség.

Előítélet mentesség

A bizalmas és hatékony segítő kapcsolat alapeleme, hogy a segítő előítélet mentesen forduljon a kliens felé, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi, kulturális stb. különbségeket észlel vagy vél.

Belső elhatárolódás

Segíteni akkor tudunk jól, ha közben képesek vagyunk önmagunk lelki védelmére. Ez szakkifejezéssel a belső elhatárolódás képessége - azaz mások szenvedése nem ránt magával bennünket.

Fontos tudni

 

A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 8.§-a meghatározza a védett tulajdonságokat. Ez a törvény különösen fontos a segítő hivatást végzők számára, különösen akkor, ha a hátrányos megkülönböztetéssel vagy előítélettel találkoznak.

 

 

A kliens részéről egy szükséglet jelentkezik, amelyben a segítő a maga segítőkészségével, szakmai tudásával, szakmaiságával segíteni próbál. Ugyanakkor a segítő maga is személyként, „emberként” van jelen, és a találkozás során a szerepek közelednek egymáshoz. Közeledés akkor következik be, ha az együttműködés során jelen van a szükséges empátia.

A segítő kapcsolat rendszerben valósul meg, melynek a kereteit a térbeliség (az intervenció, segítés) helyszíne, időbelisége, a szakmai protokollok, a segítő és kliens közötti kapcsolat, a segítő és a kliens kapcsolatai, a probléma jellege határozza meg.

A rendszernek fontos eleme az emberkép, amellyel a segítő dolgozik: ez magába foglalja kulturális, szociális ismereteit, személyiség felfogását, az interperszonális kapcsolatokról alkotott képét. A megismerés, az intervenció, és szükség esetén a terápia, nevelés szintén része a segítő kapcsolatok rendszerének.

A segítő kapcsolat fókusza

 
  • viselkedés
  • gondolkodás
  • motivációk
  • jövőképek
  • attitűdök
  • emóciók
  • szociabilitás
 

 

  • A kognitív modellben a belső törvényszerűségekre helyeződik a hangsúly, a gondolkodási sémák és konstruációk kerülnek előtérbe.
  • A Rogers-modellben a fejlődés, a döntés és általában a személyközpontú megközelítés.
  • A behaviorista modellben a viselkedés, a tanulási folyamatok, a magatartás áll a terápiás rendszer fókuszában.

 

Emellett számos más megközelítés is létezik. A lényeg minden elképzelésben az, hogy a segítő kapcsolat az egészséges önismeret, jövőkép, életvitel helyreállítására törekszik. Hogy a célt hogyan próbálja elérni - a viselkedés, gondolkodási sémák, beidegződések megváltoztatásával vagy a tanulás irányából -, az már a segítő egyéni döntésén, illetve az adott szervezet koncepcióján múlik.

A humán ökorendszer elgondolása szerint a szociális munka során az egyént és az őt körülvevő környezetet együttesen kell figyelembe venni, hiszen a problémák soha nem elszigetelten jelentkeznek. A humán ökorendszer megközelítés szerint az egyes szintek, ha jól működnek, természetes támaszul szolgálnak a fejlődéshez. Szempontunkból ez a megközelítés azért fontos, hogy lássuk, mindannyian (kliensek és segítők egyaránt) egy nagyobb rendszerben mozgunk, ahol pozitív és negatív benyomások érnek, és jól-rosszul értelmezett ingerekkel találkozunk.

Miért segítünk?

A humán ökorendszerben értelmezve azért segítünk, mert a támaszok egyike-másika – például az állami szintű ellátórendszer vagy az egyén családja - nem működik megfelelően, és ezért kialakult egy hivatás, amely hozzáértése révén a támasz pótlásáról gondoskodni képes – vagy legalábbis hajlandó rá.

Cormier, W. H. & Cormier, L. S.: Interviewingstrategiesforhelpers: Fundamentalskills and cognitive behavioral interventions. PacificGrove, CA: Brooks/Cole. 1985

Gladding, Samuel T.: Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből, Budapest, 2000

Kim Rita A belső motivációt befolyásoló tényezők és megjelenésük a Montessori-pedagógiában. Új Pedagógiai Szemle, 1998

Scheier, Carver: Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2001

Szabó Lajos: A szociális esetmunka kialakulása és elméleti háttere. A Szociális Munka Alapítvány Kiadványai, 1999

Wilderdom: http://www.wilderdom.com/personality/traits/PersonalityTraitsNeedsHenryMurray.html


Ajánlott irodalom

Daniel Pink: Motiváció 3.0, HVG Kiadó Zrt. 2010

Ajánlott oldal

https://www.youtube.com/watch?v=2s5wd0mm13o. A szociális munka szépségeiről, kihívásairól Hegyesi Gábor az ELTE professor emeritusa beszél.